Utolért az unalom
Ezen a poros hétvégén
A nagy karosszékben
Szemed a szememben
Kezed a kezemben
Őrzöm míg engeded
És ha az idő eljő
És nekem mennem kell
Ki a nagy ismeretlenbe
Ne félj egy percre se
Egyszer majd visszatérek
A nagy jól-ismertbe
És ha visszatértem
Csókolj és ölelj
Vagy beszélj hozzám
Hogy az unalom illanjon
Ki a poros ablakon
Ki a magányos éjszakán
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment