Lángmadár

Álomra hajtom most fejem
Hagyom hogy egy vágy
Messzire repítsen
Lángokba veszítsen

Elveszettnek magam sosem éreztem
Lángmadár voltam ki
A tüzet szította
A napot a holdba olvasztotta

Tűzéjszakák.
Dohogó vágyak.
Füstszavak.
Pirosló ajkak.

Marcang

Ha papírra nézek
S tollam sercegni kezd,
Csak a kérdés jár fejemben:
Mi maradt nekem?
Egy soha nem volt
Megtépázott álom.
És mostantól mikor kelek,
Nincs más dolgom
Mint számolni a reggeleket,
És egyszer-csak melletted ébredhetek.
És mikor lehunyom szemem
Egy régi álmot élek.
Egy olyat mi nem megtépázott,
Egy olyat mit már feledni kezdtem.

Holdfény-sólyom megint

A nap váltja a holdat,
A hold váltja a napot,
Az indián meg csak táncol.

Lánglobban az éjszakába,
Füst száll a reggel harmatával,
És a sólyom csak táncol.

Karmok a karmokban,
Húsod a húsomban,
Holdfény égette vágyak.

Nap olvasztott zivatar,
Csillag hűtött testvágyak,
Bénult sólyom szárnynemcsapása.

Gyere velem oda messze,
Holdfény-sólymod leszek.
Gyere velem oda messze,
És én holdfény-sólymod leszek.

Rakparton

És én szárnyra kaptam
Hogy a távolból haza jussak
A rakparton sétálva
Kínos szavakat motyogtam
Míg a folyó hozta szél
Oda nem kergetett karodba
Oltalomba
Te csókoddal bélyeget ragasztottál ajkaimra
És végre szívem adhattam újra
S ő csak beszélt
Beszélt míg a hét véget nem ért