Marcang

Ha papírra nézek
S tollam sercegni kezd,
Csak a kérdés jár fejemben:
Mi maradt nekem?
Egy soha nem volt
Megtépázott álom.
És mostantól mikor kelek,
Nincs más dolgom
Mint számolni a reggeleket,
És egyszer-csak melletted ébredhetek.
És mikor lehunyom szemem
Egy régi álmot élek.
Egy olyat mi nem megtépázott,
Egy olyat mit már feledni kezdtem.