És én szárnyra kaptam
Hogy a távolból haza jussak
A rakparton sétálva
Kínos szavakat motyogtam
Míg a folyó hozta szél
Oda nem kergetett karodba
Oltalomba
Te csókoddal bélyeget ragasztottál ajkaimra
És végre szívem adhattam újra
S ő csak beszélt
Beszélt míg a hét véget nem ért
skip to main |
skip to sidebar
"Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van." (Emily Bronte)
No comments:
Post a Comment