Két hét

Könnyed tavaszi szellőként
Osontál életembe.
Hogy honnan jöttél, nem kérdem.
Elég, hogy ajkad ajkamra szállt
És forró csókod elkergette
A szürke, angol felhőket.
Talán angyal vagy.
Talán csak a nyárkirály kései tréfája.
Talán csak álmomban láttalak.
De édes álom volt.
Karjaimba zárhattalak
És nem kellett gondolnom
Se jövőre, se mára,
Csak ádáz harcunkra a pesti éjszakával.

Tudom,
Reggel ez a város üres lesz.
Majd bolyongok benne céltalan,
Ahogy papírhajók sodródnak a Dunán.
Kezemben kezed emlékével,
Lábamon táncaink pecsétjével,
Mosollyal arcomon.
Fél szemem az égen lesz
És nézem majd ahogy repülni tanulsz,
De csak miután ma este elloptad csókom ajkamról.
Utánam ne búslakodj,
Egy egész világ van mit meg kell hódítanod.