Néma éjszakák hada
Rohan le engem újra és újra.
Csillagok százai
Tépik ki csontomat, húsomat.
Utcalámpák tompa árja
Taszítnak sarokba.
Végtelen éjjelek csalják arcomra
Könnyemet újra és újra.
Zihálok, vergődöm,
Üvöltök és suttogok.
Egyedül vagyok, egyedül
Mert ellöktelek magamtól.
S az utca zsivajában
Minden csók és szó,
Minden kézbe vett kéz
Ölbe vett derék
Te vagy.
Minden szempár
S lépés és az üres fal.
Ha kérdezed hát miért tettem,
Én komor leszek,
S hebegve habogva
A válaszom ez lesz:
Mert túlságosan szeretlek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment