Leültem egy padra csodát várni

Leültem egy padra csodát várni.
A csoda nem jön.
Talán csak késik, nem tudom,
Nem szólt.

Felettem az égen megannyi csillag robban.
Az éj-herceg játszik:
Szikrát pattint, varázsol,
Csak hogy meglelje mosolyom.

A hold kacsint, sóhajt,
S mint horgász veti ki kampóját bánatomra,
Hogy nyugtában húzza magával,
S az éjjel vigye át a Föld túloldalára.

Jobbra mellettem lóg egy óra.
Másodpercenként csuklik,
Kacagva fogócskázik
Körbe-körbe szüntelen.

Fölémbe tornyosul Nap-király,
Hogy bevilágítsa az eget mit kémlelek.
Nézek megannyi vasmadarat,
Hátha meglátom azt az egyet.

A madár nem jön.
Király kergeti a herceget szüntelen,
Atlaszként tartják és rohannak az idővel,
S fülembe suttogják: mindjárt itt leszel.