Nincs már se fájdalom,
Se öröm.
Csak közöny.
Nem kell nekem csillag,
Hogy megtaláljalak,
Hold, hogy fogja kezem,
Vagy az utat világítsa.
Lehet lóra pattanok,
Vagy hajóra szállok,
Cigarettára gyújtok
És füstként szállok
Haza.
Hogy az hol van?
Nem tudom.
Minden város az otthonom,
Melyben te kóborolsz.
Se éjjelek, se nappalok
Nincsenek már.
Áll a világ.
Csak egy vasárnap kapott csók
Emlékeztet, milyen rég is volt már,
Hogy testünk egybeforrt
És szabad lelkekként szálltunk,
Valahova messzire:
A távoli álmok földjére.
Elcsendesedett most fejem.
Csss! gondolatok.
Csss! te átkozott szerelem.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment