Marionett-bábu

Marionett-bábut rángatsz most itt.
Szerelem szálai szakadnak szét
Ha már meguntál dobjál csak ki,
Nem kell örökké játszani.

Kopasz kutya az éj ágyában,
Unottan bassza meg a vágyat,
Némán marcangolja szerelem-bánat.
Szegény, kivert, megalázott állat.

Ez az éj nem olyan mint a másik,
A hold is csak betegen mászik
Nyakamnál fogva fel a tetőre,
Röhögjetek csak az akasztott szerencsétlenre.

Majd ha meghalsz a távoli jövőben,
És fa testem elkorhadt egy kuka tövében,
Találkozunk majd ott a nemtörődömben,
Játékod leszek újra, remélem.

Addig is bánatos marionett-bábu
Zsinórjait kibogozva táncol,
Körülötted, veled, fejben,
Egyedül, meguntan, kiverve.

Ez az éj nem olyan mint a másik,
A hold is csak betegen mászik
Nyakamnál fogva fel a tetőre,
Röhögjetek csak az akasztott szerencsétlenre.