Suhanó fák,
Lovak kabátban.
Tán a szél sem tudja:
Múltból jövőbe?
Tengődünk a jelenben
Mint egy hátrahagyott plüssmedve;
Tele emlékekkel.
Valahol a senki földjén ülve
Várok egy gazdára,
Egy örök barátra,
Ki majd fogja két kezem
És majd elmondja:
Van ennek így értelme.
skip to main |
skip to sidebar
"Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van." (Emily Bronte)
No comments:
Post a Comment