Nappaliban lámpa huny.
Ott ülsz te az egyetlen.
Felém súgsz, hogy menjek,
És én megyek mert szeretlek.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
"Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van." (Emily Bronte)
No comments:
Post a Comment