Nyáresték

Nyáresték múlnak
Egy szó nélkül.
Csak a szél bóklászik
Ajtók, ablakok rései közt.
Persze a Hold ott lógatja lábát
A szürke angol felhőkön,
De ő is csak némán mosolyog.

Néha a városban járok.
A városban zaj van.
Tenyerek csattannak,
Poharak csörrennek,
Kacajok szaladnak.
A lányok csinosak,
Olyannyira,
Hogy csak a mocskos szex jár az agyakban:
A gyűrött lepedő.
Egy formás test ahogy enyémhez simul,
És ahogy közel fülemhez
Valaki zihál,
Vagy hajamba túr
Amíg nyelvem vesztetten
Addig csábítom
Amíg egy halk sikollyal azt nem mondja:
Elég.

De a nyáresték csak múlnak
Egy szó nélkül.

III.

Suhanó fák,
Lovak kabátban.
Tán a szél sem tudja:
Múltból jövőbe?
Tengődünk a jelenben
Mint egy hátrahagyott plüssmedve;
Tele emlékekkel.
Valahol a senki földjén ülve
Várok egy gazdára,
Egy örök barátra,
Ki majd fogja két kezem
És majd elmondja:
Van ennek így értelme.