Nincs már se fájdalom...

Nincs már se fájdalom,
Se öröm.
Csak közöny.

Nem kell nekem csillag,
Hogy megtaláljalak,
Hold, hogy fogja kezem,
Vagy az utat világítsa.

Lehet lóra pattanok,
Vagy hajóra szállok,
Cigarettára gyújtok
És füstként szállok
Haza.

Hogy az hol van?
Nem tudom.
Minden város az otthonom,
Melyben te kóborolsz.

Se éjjelek, se nappalok
Nincsenek már.
Áll a világ.

Csak egy vasárnap kapott csók
Emlékeztet, milyen rég is volt már,
Hogy testünk egybeforrt
És szabad lelkekként szálltunk,
Valahova messzire:
A távoli álmok földjére.

Elcsendesedett most fejem.
Csss! gondolatok.
Csss! te átkozott szerelem.

Éjszaka

Rózsaszirmok között
Gyertyafényben meztelenül
Égünk bele az éjszakába
Láthatatlan titokvágyak
Tépnek marnak ráncigálnak
Én húsodba tépek te húsomba tépsz
Gyertyafény-éjszakában

Marionett-bábu

Marionett-bábut rángatsz most itt.
Szerelem szálai szakadnak szét
Ha már meguntál dobjál csak ki,
Nem kell örökké játszani.

Kopasz kutya az éj ágyában,
Unottan bassza meg a vágyat,
Némán marcangolja szerelem-bánat.
Szegény, kivert, megalázott állat.

Ez az éj nem olyan mint a másik,
A hold is csak betegen mászik
Nyakamnál fogva fel a tetőre,
Röhögjetek csak az akasztott szerencsétlenre.

Majd ha meghalsz a távoli jövőben,
És fa testem elkorhadt egy kuka tövében,
Találkozunk majd ott a nemtörődömben,
Játékod leszek újra, remélem.

Addig is bánatos marionett-bábu
Zsinórjait kibogozva táncol,
Körülötted, veled, fejben,
Egyedül, meguntan, kiverve.

Ez az éj nem olyan mint a másik,
A hold is csak betegen mászik
Nyakamnál fogva fel a tetőre,
Röhögjetek csak az akasztott szerencsétlenre.

Éji pillanat

Melletted ültem egy éjszaka

Az ablak alatt a világot néztem

A zűrzavart

Az inkompatibilis formák

Hogyan nyelik be az embert

A hold hogy bújik előttem

Hogyan sír az ég velem

Mikor itt ülök melletted egy éjjelen

Azt kiáltom magányomban

Hol vagytok akárkik

Angyalok istenek barátok

Barbárok

Itt vagyok neked s hol vagy te

Tényleg oly távol vagy tőlem

Vagy csak karnyújtás-messzire

Hisz itt ülök melletted ezen az éjjelen

Istenhez imádkozom

Isten nem létezik többé

A parkok nem virágoznak többé

Míg én a pillanatra várok

A holnap meg csak úszik távol

Nézd zokog az ég

Ötvenezer könnycsepp hull eléd

Mikor melletted ülök s eljön az éj

Anyák katonák doktorok

Halandók és haldoklók

Hívők és hitetlenek

Buzik papok emberek

Nézzetek körbe magatokban

Nem leltek engem

Segítsetek

Lelkem vesztettem egy padon ülve

A hold elfordult tőlem

Én öledbe hajtanám fejem

Csendben

Hol vagy milyen távol tőlem

A sötétben kereslek

Karjaimba zárnálak örökre

Nem lellek téged

Bár itt ülök melletted egy éjjelen